1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. <felsorolásban:> és. hinta, homokozó meg mászóka van a játszótéren. | <összeadásban.> öt meg öt (az) tíz. | <kapcsolatos m-ok között.> fúj a szél, meg az eső is esik. | <toldásszerűen haszn. m-rész v. m kapcsolására:> továbbá. vett cukrot, sót, no meg csokit a gyereknek.

2. <megismételt szavak között, fokozás kif-ére.> ▸ ezer meg ezer ▸ újra meg újra

3. <a pontos megnevezést, ill. szó szerinti elmondást helyettesítő kif-ekben.> ekkor meg ekkor.

4. (a m-ban a második helyen) <ellentét kif-ére:> pedig. ez piros, az meg sárga.

5. <érzelmileg színezett m-ban.> hát te meg hogy kerülsz ide?; ez meg mi?

[↔meg² ]

1. ritk hátrafelé, vissza. megfordul. | magához, magának. meghív, megtart [valamit magának].

2. <mozzanatos, ill. nem tartós cselekvés, történés kif-ére.> meghúz, megborzong.

3. <a cselekvés, történés elkezdődésének kif-ére.> megindul, megszeret.

4. <a cselekvés, történés befejeződésének kif-ére.> megöregszik. | <a cselekvés, történés részleges befejeződésének kif-ére.> megkopik.

5. <a cselekvés, történés eredményes befejeződésének kif-ére.> megkeres, megmenekül.

6. <egyszeri cselekvés, történés kif-ére.> megjelöl, megkér.

7. ritk <a cselekvés, történés nagy fokának kif-ére.> megnyaggat, megszenved.

8. ritk <annak kif-ére, hogy valaki, valami valamilyen helyzetben, állapotban tud maradni.> megáll [a bicska a fában]; megül [egy helyen].

9. <konkrét jelentésű ige átvitté, elvonttá változtatására.> meghurcol, megvisel.

10. <egyéb jelentésmódosító szerepben.> meglép, megszól.

11. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> meg-megáll.

[↔mögé ]

1. vmely (képzelt) tengely körül elmozdul. fordul a kerék.

2. úgy mozdul el, hogy másik része, oldala kerül az előbbi, a megnevezett irányba. falnak fordul. | felborul, és vhova, rendsz. valamibe esik. az árokba fordult.

3. irányt változtat. balra fordul az út. | sp <versenyző> a medence végét, a pálya fodulóját elérve az ellenkező irányba kezd haladni. elsőnek fordult. | valaki, valami felé kezd irányulni v. <szó, beszéd, gondolat> terelődni. az érdeklődés feléje fordul; az öccsére fordult a szó | ▸ valamivel fordul valaki, valami felé megértéssel fordult felém. | ▸ valaki, valami ellen fordul

4. ( -t ragos hat-val is ) az utat oda-vissza (vhányszor megteszi). ▸ fordul egyet

5. valamilyenre (meg)változik, mássá alakul. hidegre fordul az idő. | ▸ valamire fordul őszre fordul idő. | (alanytalan is ) az események vhogyan alakulnak. ha úgy fordulna (a dolog), hogy ...

6. ▸ valakihez, valamihez fordul

[↔fordít ]

1. fájdalomtól, megindultságtól szaggatott lélegzés és jellegzetes hang kíséretében könnyeket hullat. | biz csípő, maró szag hatására könnyezik. ▸ sír, mint a záporeső | ts ritk <könnyet> vmely érzelem megnyilatkozásaként hullat. örömkönnyeket sír. | <csecsemő, kisgyermek a fájdalma, kívánsága kif-ére> eltorzult arccal, meg-megszakadó hangon ordít. | ts ▸ valamibe, valamilyenre sírja magát a szemét álomba sírja magát; dagadtra sírja a szemét.

2. vmely élmény hatása alatt (könnyezve) mély fájdalmat érez. ▸ sír a lelke sír benne a lélek ▸ egyik szemével sír, a másikkal nevet

3. (ts is ) biz | sopánkodik, panaszkodik. | könyörög, rimánkodik.

4. panaszosnak tetsző hangon szól. sír a malac, a hegedű. | nép sistergő, sercegő hangot ad. sír az égő nedves fa.

5. irod <ég, felhő, idő> esőt hullat.

[↔sí¹ ]

sírgödör. sírt ás. | sírhalom. | <kif-ekben:> halál. sírig hű; ▸ sírba visz valakit ▸ sírba viszi a titkot ▸ sírját ássa valakinek, valaminek ▸ olyan, mintha a sírból jött volna vissza ▸ a sír szélén áll fél lába fél lábbal a sírban van ▸ megfordul forog a sírjában

[?fgr ]

1. bent levő helyen, belül. szobában, erdőben. | (helynévvel) angliában, tokajban. | vmely írásműbe foglalva. levélben. | valakinek egyéniségében, lelkivilágában. barátjában. | az emberi viszonyok v. tevékenység vmely területén. érzelmeiben, az iparban. | vmely esemény színhelyén. lakodalomban.

2. ritk némely testrész felületén. fejében [a kalap].

3. vmely időpontban, időszakban. [e] percben, májusban.

4. valamilyen módon, valamilyen formában, valamilyen eljárással. cseppekben [esik]; valutában [fizet].

5. valamilyen mértékben. egészben.

6. valamilyen állapotban, folyamatban. fektében, kiveszőben. | (szn -s képzős származékán) vhányan együtt. hármasban [kirándultak].

7. valamilyen körülmények között. jólétben.

8. valamilyen ok miatt. ijedtében.

9. ritk valamiként, valami gyanánt. munkabérben [kap valamit].

10. valamilyen tekintetben. színvonalban.

11. <vonzatként.> [akadályoz] a munkában; [gyönyörködik] a zenében.